1963. november 14-én az Isleifur halászhajó ugyanúgy dolgozott, mint minden más napon.Hét óra körül a legénység pihenőt tartott, lementek a kajütbe kávézni. Amikor fél óra múlva ismét a fedélzeten voltak, halszaghoz szokott orruk valami más, kellemetlen szagot érzett, záptojáshoz hasonlót. Feltűnt nekik, hogy a tenger nyugtalan, a hullámzó viharos óceánt ugyan megszokták, de most más volt a víz. Pezsgett. 8 óra körül fekete füstgomolyag jelent meg, ekkor gyértelművé vált számukra, hogy tenger alatti vulkánkitörés van a közelükben. A kapitány rádión leadta a hírt, majd hajóját a füstoszlop felé irányította. 10 óra felé megérkezett az első repülőgép, és szinte ugyanakkor megjelent a tengerben a "szárazföld" is. A világon ez volt az első alkalom, hogy kezdeketől fogva filmezni tudták egy sziget keletkezését.
A vulkáni aktivitás egyre fokozódott. 100-150 méter magasra repültek a már látható kráterből kidobott kövek. A tűz feljebb és feljebb tört, a tenger sistergett. 4000, majd 9000 méter magasságban kanyargott, kavargott a gáz- és gőzoszlop. A kitörésnek voltak ugyan előjelei, de csak utólag váltak értelmezhetővé. November 20-án a gomolygó füstfelhőből egyre inkább kivehető lett a sziget. Hossza ekkor 900 méter, szélessége 700 méter, magassága 70 méter volt. A folyamat nem állt le, márciusra hosszában és széltében is meghaladta az 1000 métert. 1964. április elején a megszilárdult láva körülzárta az eddig nyitott krátert és ettől kezdve már nem volt szabad bejárása az óceánnak. A láva a szilárd perem alatt megtalálta útjait a tengerbe és fokozatosan erősítette a sziget talapzatát.
Az újszülött föld a mitológiai óriás, Surtur nevét kapta, aki tüzet vet fel a tengerből. Surtur szigete - Surtsey
Az első élőlények a baktériumok voltak, a kén- és hidrogénvegyületeket alakították át szerves anyaggá. Ezután úgy vélték, hogy spórákat hoz majd a szél és zuzmók lesznek az elsők, de nem így lett. 1965.ben "tengeri mustárt" találtak, amit valószínüleg vízhozta magból kelt ki. A madarak már a kitörés idején is ellátogattak ide melegedni, az első surtsey-i fióka lumma volt, de nemsokára feketehátú sirályok is költöttek. Tavaszonként fókák másznak ki a sziklapartokra. Az apró növénykolóniák idevonzzák a költőhelyet kereső sirályokat, azok pedig cserébe ürülékükkel trágyázzák a szigetet. Nem minden költés sikeres, de az élet megindult...
Surtsey jelenleg fokozottan védett terület, kutatók figyelik nap mint nap, turisták nem tehetik lábukat a szigetre. Heymaeyből szerveznek hajókirándulásokat illetve Reykjavíkból sétarepüléseket a sziget fölé.
Bővebben:
