Harmadik napunk Kelet-Izland fjordjainak felfedezésével telt. Höfnből indultunk és első fotós helyszínünk nem is lehetett más mint az egyik ikonikus izlandi hegyvonulat a Vestrahorn, melyet Stoksness irányából lehet megközelíteni és csodás fotókat készíteni. A hely könnyen elérhető az 1-es főútról, a hegygerinc oldalában izlandi lovak és rénszarvasok mellett autókáztunk ki a Stoksness félszigetre.

Utunk tovább Djupivogur felé vezetett a hófödte fjordok kanyarulataiban. Djupivogur egy 400 fős halászfalu, a madárfotósok egyik kedvenc helye, mert innen indul hajójárat Papey szigetre, ahol sokféle tengeri madárfaj fészkel, lundák, récefélék és sirályfélék is. Djupivogur egyetlen említésre méltó látnivalója éppen ezért a kikötőben sorakozó kőtojások :) (Eggin í Gleðivík)

Djupivogurt elhagyva az 1-es út meredeken kapaszkodna fel a hegységbe, de a téli időszakban a közlekedés elől lezárják, mert lehetetlen rajta átjutni, éppen ezért az autósoknak Reydarfjördur fele kell kerülni a fjordok mentén.

Reydafjördurból a 92-es út alagútján jutottunk el végső úticélunkhoz Egilsstadirba, Kelet-Izland legnagyobb városába. Egilsstadir a Lagarfljót folyó partján fekszik, eredetileg egy farm volt, de 1947-ben várossá alapították és jelenleg is az egyik legdinamikusabban fejlődő izlandi város, már saját repülőtere is van.

Éjszaka végre a szerencse is ránk mosolygott: az idő kitisztult és megjelent a sarki fény. Mi meg a -7 fokos hidegben lelkesen meg is örökítettük :)